Válasz:
A cikk megemlíti, hogy amikor az őrlési hőmérséklet 471 °C alatt van, a sín felülete a normál színében jelenik meg; 471-600°C között a sín világossárga égési sérüléseket mutat; és 600-735°C között a sínfelületen kék égések láthatók. Ezért a sín felületén a csiszolás utáni színváltozások megfigyelésével következtethetünk a sínégés mértékére.

Válasz:
A cikkben szereplő EDS elemzés eredményei azt mutatják, hogy a köszörűkő szilárdságának növekedésével a sínfelület oxigénelem-tartalma csökken, ami a sínfelület oxidációs fokának csökkenését jelzi. Ez összhangban van a sínfelület színváltozásának tendenciájával, ami arra utal, hogy a kisebb szilárdságú köszörűkövek súlyosabb oxidációhoz vezetnek.

Válasz:
A cikk rámutat arra, hogy a törmelékképződés során plasztikus deformáció lép fel, és hő keletkezik a csiszolóanyagok összenyomódása miatt; a törmelék kiáramlási folyamata során a törmelék alsó felülete súrlódik a csiszolóanyag elülső végfelületéhez, és hőt termel. Ezért a törmelék deformációja és a súrlódási hő együttes hatása a törmelék alsó felületén magasabb fokú oxidációhoz vezet, ami magasabb oxigénelem-tartalmat eredményez.

Válasz:
A cikkben szereplő XPS elemzés eredményei azt mutatják, hogy csiszolás után C1s, O1 és Fe2p csúcsok vannak a sínfelületen, és az O atomok százalékos aránya csökken a sínfelület égési fokával. XPS analízissel megállapítható, hogy a sínfelületen a fő oxidációs termékek a vas-oxidok, elsősorban a Fe2O3 és a FeO, és az égés mértékének csökkenésével a Fe2+-tartalom nő, míg a Fe3+-tartalom csökken.

Válasz:
A cikk szerint a Fe2p szűk spektrumában az XPS-analízisből származó csúcsterület százalékok azt mutatják, hogy RGS-10-ről RGS-15-re a Fe2+2p3/2 és Fe2+2p1/2 csúcsterület százaléka nő, míg a Fe3+2p3/2 és Fe3+2p1/2 csúcsterület százaléka csökken. Ez azt jelzi, hogy a sínen a felületi égés mértékének csökkenésével a felületi oxidációs termékek Fe2+-tartalma nő, míg a Fe3+-tartalom csökken. Ezért az XPS analízis eredményeiben a Fe2+ és Fe3+ arányváltozásaiból lehet megítélni a sínfelületi égés mértékét.

V: A nagysebességű csiszolási (HSG) technológia egy fejlett technika, amelyet a nagy sebességű vasúti karbantartáshoz használnak. Csúszó-gördülő kompozit mozgásokon keresztül működik, amelyeket a csiszolókorongok és a sín felülete közötti súrlódási erők hajtanak. Ez a technológia lehetővé teszi az anyagleválasztást és a csiszoló önélezést, nagyobb csiszolási sebességet (60-80 km/h) és csökkentett karbantartási időt biztosítva a hagyományos csiszoláshoz képest.

V: A csúszó-gördülési arány (SRR), amely a csúszási sebesség és a hengerlési sebesség aránya, jelentősen befolyásolja a köszörülési viselkedést. Az érintkezési szög és a köszörülési terhelés növekedésével az SRR növekszik, tükrözve a csiszolópárok csúszó-gördülő összetett mozgásában bekövetkezett változásokat. A hengerlés által dominált mozgásról a csúszás és a hengerlés közötti egyensúlyra való váltás jelentősen javítja a köszörülési eredményeket.

V: Az érintkezési szög optimalizálása javítja a csiszolási hatékonyságot és a felület minőségét. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a 45°-os érintkezési szög biztosítja a legnagyobb csiszolási hatékonyságot, míg a 60°-os érintkezési szög a legjobb felületi minőséget. A felületi érdesség (Ra) lényegesen csökken az érintkezési szög növekedésével.

V: A hőmechanikai kapcsolási hatások, beleértve a nagy érintkezési feszültséget, a megemelkedett hőmérsékleteket és a gyors lehűlést, metallurgiai átalakuláshoz és képlékeny deformációhoz vezetnek a sín felületén, ami rideg fehér maratási réteg (WEL) kialakulását eredményezi. Ez a WEL hajlamos a törésre a kerék-sín érintkezésből származó ciklikus igénybevételek hatására. A HSG módszerek átlagosan 8 mikrométernél kisebb vastagságú WEL-t hoznak létre, amely vékonyabb, mint az aktív köszörüléssel előidézett WEL (~40 mikrométer).

V: A köszörülési törmelékelemzés további betekintést nyújt az anyageltávolítási mechanizmusokba. A hatékony csiszolási teljesítményt jelző folyásszerű és kés alakú törmelék nagyobb SRR esetén gyakoribb. Ezzel szemben a tömb- és szeletelt törmelék dominál alacsonyabb érintkezési szögeknél, ami a nem megfelelő csiszolási teljesítményt tükrözi. A gömb alakú törmelék jelenléte növekszik az őrlési terhelésekkel, ami magasabb őrlési hőmérsékletet jelez.

V: A csúszás megkönnyíti az anyag eltávolítását a sín felületéről, míg a hengerlés fokozza a törmelékkiürítést és a koptató önélezést. Ez a dinamikus egyensúly elengedhetetlen a hatékony köszörülés eléréséhez minimális hőkárosodással.

V: A csúszó-gördülő kompozit mozgások optimalizálásával javítható a csiszolási hatékonyság, javítható a felület minősége, és meghosszabbítható a köszörűkorongok élettartama. A radardiagramok azt mutatják, hogy a 45°-os érintkezési szög biztosítja a hatékonyság és a minőség legjobb általános egyensúlyát, míg a 60°-os érintkezési szög következetesen a legsimább felületeket eredményezi.

V: Ez a kutatás hangsúlyozza a csúszó és gördülő mozgások dinamikus kiegyensúlyozásának fontosságát a csiszolási teljesítmény javítása, a felületminőség javítása és a köszörűkorongok élettartamának növelése érdekében. A kezdeti csiszolási lépéseknél a 45°-os érintkezési szög maximalizálja az anyageltávolítási hatékonyságot, míg a 60°-os szög kiváló felületminőséget biztosít a befejező szakaszokban.